Súgták a verébek: hogy az élet, szerintük az nem játék.
Hanem a különböző magok. Gabona. Kukorica. Izé. Zab, például.
Az az élet.
Ironmájer Emerend pedig jött, zsírdarabokat, kisebb cupákot akasztott ki a nagy, cirádás ablak elé, a Rákóczi-korabeli tölgyre, ahol a télnek volt helye utóbb, és várta, hogy a veréb jöjjön.
És jöttek a verébek. És ettek, és a zsír lecsorgott a csőrükön. És közben azt csiripelték, hogy hejj, a csülök, az a valami!
És Ironmájer Emerend, aki gróf volt, egy puska segítségével lelőtte őket a picsába.
