- Én nem vagyok egy szegénység pártja – közölte Francesco de la Susa – ámbátor de nekem volna mit mondani itt.
A falu hallgatott. Nagy falu volt. Öles falu. Hallgatózós, mert például ott voltak az öregasszonyok is.
- Figyeltem magyar verseket – jelentette ki Francesco de la Susa – Kodálytól, meg Karint-hytól. Nagy volt!
És összekacsintott a tömeggel, aki akkor 43-an volt, és a tömeg visszakacsintott, hogy Haháá!
- Forog a világ! – adta tudtul Francesco de la Susa.
A falu meglepődött.
Mik vannak.
- Hogy mondjam, mi ez a szakma – szakadozott meg Francesco de la Susa, miközben az egyik lobogó (később felelősségre vonták) az arcába kelepelt – hát: kovászok, hogy de jó, hogy vannak itt!
A pártitkár unokaöccse, régi brigádos, ekkor félrevonta, és elmagyarázta neki, hogy az nem kovász, amire gondol, hanem kovács, ami csével. Gartanyán csupa kovácsok élnek ugyanis.
de la Susa ezt tagadta, de azért megköszönte, hogy a tagadás itt lehet.
Gartanyán azóta mindent szabad. Kivéve a kovácsoknak.
